Hargita Megyei Kulturális Központ EEA Grants

December 2019
HKSzeCsPSzoV
1 1 1 1 1 1 1
1 1 1 1 1 1 1
1 1 1 1 1 1 1
1 1 1 1 1 1 1
1 1 1 1 1 1 1
1 1 1 1 1 1 1
bármikor

Mária telkén élünk

„Mária tiszteletire, aki ide jöttetek…” – búcsújárás a néphagyományban címmel Harangozó Imre néprajzkutató, az Ipolyi Arnold Népfőiskola alapító elnöke tartott előadást ezen a hétvégén a Hargita Megyei Kulturális Központ Pincetermében.

Az előadót Halász Péter néprajzkutató, a Duna Tv nyugalmazott főszerkesztője mutatta be a jelenlévőknek. Amint fogalmazott „fegyvertársi barátság” van köztük. Harangozó Imre abban az időben, amikor nagyon kellett vigyázni, hogy miről lehet beszélni, nagyon értett ahhoz, hogy miként kell „borotvaélen táncolni”, be tudta lopni a szocialista cenzúra számára kényes témákat a főiskola KISZ irodája által szervezett előadásokra is.

Továbbá, összeköti őket a néprajz iránti érdeklődés is. „Imre is akárcsak én, néprajzkutatók lettünk, noha nem ez volt a fő végzettségünk. Mégis, úgy gondoltuk, hogy az élet teljességéhez hozzátartozik, hogy népünkről beleértve a határon túl szakadt részéről is minél többet megtudjunk. Ehhez természetesen megfelelő tudományos szakismereteket is magunkba szívtunk, így találkoztunk a moldvai kutatásaink során, vagy amikor 90 után Imre Újkígyóson megalapította az Ipolyi Arnold Népfőiskolát, és egy olyan múzeumot hozott létre ahol az alföldi tárgyak, kulturális emlékeke mellett a moldvai csángó tárgyak és emlékek is helyet kaptak. Imre civilben pedagógus, hitoktató, felesége gyergyói születésű” – emelte ki Halász Péter, aki végül megjegyezte, hogy annak különösképp örül, hogy ezúttal egy anyaországi ember nem visz, hanem visszahoz.

Harangozó Imre kijelentette, hogyha a Jóisten megsegíti idén huszonhetedszerre jut el a csíksomlyói pünkösdi búcsúra. Különben ezt a helyet örökre a szívébe zárta. „Feleségemet is Csíksomlyótól kaptam, hisz a kegytemplomban volt sekrestyés, amikor megismertem. Nem akarták felvenni az egyetemre, mivel nagybátyja ferences szerzetes volt, és az ő közbenjárására került József atya mellé Somlyóra” – vallotta.

Az előadó nem is annyira a búcsújárásról, hanem a már-már szinte teljesen elfelejtett Mária-kultuszról beszélt. „Mi magyarok egykor a Mária kultuszról voltunk híresek. Van egy olyan országunk, amelyet a világ Regnum Masrianumként vagyis Mária országaként ismert. Volt Budapesten egy olyan fontos templom, amely ezt hirdette, és amelyet Rákosi elvtárs leromboltatott, helyére építette a „sátán emlékművét”. A rendszerváltás óta eltelt 22 év, de a templom helyét még mindig egy egyszerű fakereszt hirdeti.”

Harangozó Imre szerint nem tanuljuk „helyesen” a történelmet. „A középiskolás történelemkönyvek mindössze három oldal szól a prehisztorikus korról. Pedig az ember akkoriban ugyanúgy homo sapiens volt mind most: tudott beszélni, társadalmat építeni és megélni a földön, vagyis kultúrája volt. Híres történészünk László Gyula írja, hogy azt hisszük, hogy régebb butább emberek éltek, mind most, holott nem így van, mert a történelem előtti időkben mást tudtak. Nem többet, nem kevesebbet, hanem mást.”

Szerinte a több százezer évvel ezelőtti őseinkről méltatlanul keveset tudunk, holott Mircea Eliade kultúrtörténész Az örök visszatérés mítosza könyvében eléggé részletesen megfogalmazza a paradicsomi állapotot. „A világon létező összes emberi kultúra úgy indít, hogy volt egy paradicsomi állapot. Ebben az állapotban az ember hallhatatlan volt. Persze tudjuk, hogy a biológiai hallhatatlanság képtelenség, mert ami változáson, égésen alapul az előbb utóbb véget ér.” Eliade könyvét tudományos berkekben elfogadták mégis a történelem előtti korra terjedő tudományos kutatások manapság is hiányoznak.

Ennek az ősi kultúrának a nyomait szerinte a népi kultúrában lehet megtalálni. Kitért azokra a moldvai illetve gyimesi csángók, sőt újkígyósi öregektől gyűjtött szokásokra, praktikákra. amelyek erre a paradicsomi állapotra, az örök újrakezdési pontra való visszatérésre építenek. Ilyen például a Gyimesekben manapság is élő szokás, hogyha egy csecsemő sírós, akkor úgy tartják hogy megigézték és vizet kell vetni. „Ilyenkor ezt a szöveget mondják, hogy elindult a Boldogságos Szűz Mária a Jordánnak a kútjához, és útközben találkozott három zsidó leánnyal, akik megigézték a kitakart kis Jézust és nekifogott sírni. A Boldogságos Szűz kilenc szenet dobott a Jordán vízébe, mitől a kisded sírása elmúlt, és úgy múljon el a gyermekem sírása, ahogy a kis Jézusé elmúlt. Vagyis visszatér azokhoz az időkhöz, amikor tiszta állapotok voltak. Ezt a tudomány úgy nevezi, hogy analógiás mágia.”

Ezután a bogdánfalvi Kékkűről (Kékkő) beszélt, amelyen két enyhébb mélyedés és két hegyesebb található. Az idősebbek, ha ezekbe víz gyűl, akkor ezt gyógyító hatásúnak minősítik, szerintük ott telepedett le valamikor Szent László. „Egyik adatközlőm mesélte, hogy azért vannak ezek a lyukak a kövön, mert Szent László itt pihent meg és a lova is itt térdelt, amikor a Szeretből ivott. Mondom neki, de János bácsi a Szeret innen tizenhárom kilométerre található, mire azt felel, hogy akkor Szent Lászlónak ilyen nagy lova volt.” Persze könnyen bele lehetne kötni ebbe a logikába, de az előadó, szerint inkább az a lényeges, hogy megértsük, hogy a kő valami kezdeti állapotokat más időt jelöl. „Ez abban az időben történt, amikor a kő lágy volt. Ezért használnak „kezdetlen” vizet a gyógyításra.”

Kiemelte, hogy Kelet-Európában nagyon sok ilyen hasonló hagyomány van, de míg a szláv népek vagy a románok úgy tartják, hogy Isten járt ezeken a helyeken a magyar specifikum, hogy úgy tartják hogy szentek pihentek meg ott.

A Mária-kultusz még egyedibb, a nő, az anya tisztelete még az ázsiai időkbe nyúlik vissza. Harangozó Imre kiemelte, hogy Szent Gellért vette észre, hogy a napba öltözött Asszonyt tisztelik a pogány magyarok és bevezette a Mária-kultuszt, vagyis Szent István a püspöke tanácsára, mivel nem volt túlélő fiúörököse, Mária-Boldogasszonynak ajánlotta fel az országát.

Az előadó szerint nem szabad hagyjuk feldarabolni magunkban hitet egyik barátjával példázódott. „Volt egy öreg lelkész barátom, Ipolyvölgyi Németh József, a palóc búcsújárás atyja, nagy ellenálló, amikor Máriaradnáról írtam a szakdolgozatomat és rágódtam rajta, hogy most hol helyezzem el (jelenleg Romániában van a település és román többség lakja), azt mondta, hogy: » – Diktálom! Ezt írjad: Akárki, akármit mond, Magyarország telekkönyvileg Máriáé...« Ha belegondolok, ezt kell megértsük magyarok, románok, szlovákok és bárki más, aki a Kárpát-medencében él, hogy ez közös hazánk.”

Szőcs Lóránt, 2012.03.25

Székelyhon

http://www.szekelyhon.ro/aktualis/csikszek/maria-telken-elunk

Vissza